Ha eljön a pillanat,
mikor már minden mindegy,
Hogy élsz vagy halsz,
ha már senkid sincsen.

Egy megkopottnak hitt régi emlék,
Azt hittem nem fáj már,
De most újra éget, nem múlik,
Folyton visszajár.

Gyűlölöm, mert szeretem,
Pedig oly sok idő eltelt,
Imádott bántó lénye minden mozzanatával
A szívem régen megtelt.

Kísért a múlt, nem hagy élni
Ó, de szeretnék már
A pokol tüzén égni!

Az lenne a fájdalmak sorában az utolsó,
Eltűnne a tágas világ,
S lenne fekhelyem szűk koporsó.

Úgy tönkretett, mint még senki más,
D azért, hogy elment,
Csak én vagyok a hibás.!

Súlyos önváddal fekszem most az út porában,
S megpillantok egy keresztet,
Fohászkodok Istenhez, itt és most
Vegye el ezt az elbaszott életet!

2006.03.