Millió érzés kavarog a szívemben,
Miket még nem ismertem régebben.
Most sem tudom pontosan mik ezek,
S, hogy mi értelme annak,
hogy egyáltalán létezek.
Minden nap egy újabb szenvedés,
Nem akarok élni már,
Néha kedvem támad sírni.
Nem tudom, hogy miért,
csak azt érzem, hogy fáj.
Fáj, valami iszonyatosan gyötör,
S nem tudok boldog lenni,
Sokszor oly jó lenne meghalni,
S a túlvilágra menni.

Menni, elmenni ebből a szörnyű világból,
S búcsút venni minden kínzó fájdalomtól.
Bár ne lennék ily gyáva, s megmerném tenni,
Nem akarok tovább az élők között lenni.
De félek megtenni, így hát nem megyek,
A remény még él, hátha egyszer boldog lehetek!

2004.03.