Közeledik az ősz
és fáj a szív.
Utolsó táncra még,
a nyári éjszaka hív.

Áttáncoljuk az éjszakát,
egymás karjában feledve,
szívünk ezernyi fájdalmát.

Boldogok vagyunk még,
de utoljára tán,
amíg a levelek,
fent vannak a fán.

Utolsó tánc,utolsó éj,
ölelj át szorosan kedves,
figyeld,hogy az éj milyen csendes.

Az őszi szél most
elválaszt minket,
de a sors egyszer talán,
összeköti bolyongó szíveinket.

Ne hidd,hogy utoljára
fogod most a két kezem.
Találkozunk még,remélem.

Némán sír a szél,
halkan jajgat a szívünk,
bármennyire fáj is,
külön utakon kell mennünk.

Az utolsó tánc még jár nekünk,
kicsit most megnyugszik a lelkünk.
Ezernyi emlék marad meg bennünk...