Csak álom volt, vagy ébrenlét
A szőke szántó és a zöld rét?
Nevetve mellettem lépdeltél
És folyton csak engem néztél.
Szavakkal becéztél és a nyakam lested,
Testünk vággyal lett színültig tele.
Karod a derekam fonta körbe,
De illúzió, hogy ez így marad örökre.
A látomás tovaszállt,
Mint ősz előtt a forró nyár.
A szőke szántó barnára vált,
S Te sem húzol magadhoz már.
Nincs többé szerelem és vidámság
Testemet a bánat járja át.
A szívem lassabb ütemben dobog,
A világon nekem már minden halott...