Arcomat fölfelé fordítom
az orron legördül egy fa könnycseppje
át a bőrön, egyenesen lefelé.
mindez csak egy mutatóujji rezdülés
és a szoba villan.
összekuszálódott víziók mögött
rohanok én, aki nem alakult bele
a mindenben forgó ősi kultuszba.
csak kívülálló vagyok s a
kívülállók mellé
csak nedves tincsek fekszenek a párnán.