Mondtam, már elfeledtelek
mi volt, szép volt, de vége lett
s én győzködök mindenkit
nem te vagy, kit szívem áhít
még magamnak is hazudok,
de később úgy is elbukok.

Nem tudom meggyőzni magamat
ne halljam fejemben szavadat
állítom, túl vagyok a gyászon,
de egyedül fekszem az ágyon
mindig belém mar a fájdalom
s arra gondolok, feladom.

Mondtam, már elfeledtelek
akkor én miért szenvedek?
Néha hiszem, mit gondolok
néha meg, nem gondolkodok
csak érzem mindig hiányod,
csak békességért kiáltok.

Minden éjjel várom, hogy ölelj
de reggel csalódva kelek fel
megosztanám veled bánatom,
mert te vagy a legjobb barátom
örömömben osztoznék veled
én itt leszek örökre neked.

Mondtam, már elfeledtelek
igaz, szívem összetörted
esténként mindig kereslek,
néha tényleg csak feledlek
nem tudom, mit is gondolok
tán magamnak is hazudok?