Ülve beszélgettünk semmit sem sejtve,
Szóltál hozzám,s rémülten figyeltem.
Elkezded mondatod,befejezem én,
Rámnézel kérdőn:-erre gondoltam még!

Tágulnak pupillák,ragyognak szemek,
Vár a kinti világ,még itt vagyok Neked.
Szól más is Tehozzád,szűnik a külvilág.
Vibrál a levegő,remegő lelkek,
Nem merik komondani azt az egyet.

Indulnánk többször is,de vonz a ,,mágnes,,,
Elmegy majd ,,vonatunk,, s ilyen már nem lesz.