Nos itt állok,
És válaszra várok:
Miért?
Ha van ember, millió,
Miért pont én?
Mit kell tennem?
Igen vagy nem?
Mi ez a fájdalom?
Évszázados borzalom?
Miért teremtettek,
Ha utána eltemettek?
Ha a szerelem nem múlandó,
Akkor miért vagyok halandó?
Ármány, háború?
Miért ilyen szomorú?
Mindem mi jó,
Egy korhadó hajó?
Szeretet és barátság,
Ez mind butaság?
Becsület, jószándék?
Nem nagy ajándék?
Minden érzés vizió?
Egy szélsőséges illuzió?
Ami volt egyszer,
Lesz mégegyszer?
Lelkünk elenyészik,
S fénye kialszik?
Egyszer mind elmegyünk,
S vissza nem térünk?
Barátaink is?
Hát mégis?

Hiába kérdezek,
Úgy látom nem feleltek.
Kérdezzek mást?

Már világos...
Köszönöm a bölcs hallgatást