Hallgasd a néma vándor szavát,
Hallgasd meg óhaját:
Örökös háborúkat vívunk,
S a szabadságról lemondnunk.
Nem fújja a szél a hajunkat,
A sisak már lenyomta.
Fegyver dörren kezünkben,
Ellenség fekszik ölünkben.
Vére ömlik a földre!
Hát mégis képes erre?
Hát mégis, megtett.
Ez volt utolsó tette,
Egy ellenség lelőtte.
Ott feküdt két ember;
Vérük egyformán piros,
Testük egyformán poros.
Céltalanul gyilkoltak,
És ezért meglakoltak.
Egyformák vagyunk,
De mégis különbözünk,
S ezért egymásra lövöldözünk!
Romlott egy világ,
De él még a remény.
Egy halovány tünemény.
Szívünk egyszerre dobban,
De e teher alatt megroppan.
A jó lelkek bennünk élnek,
S csak egy dolgot kérnek:
Fejezzük be,
Adjunk békét a kezükbe!