Halálért kiált ki dohos titkot fürdet,
Ki hideg, szennyes vízben szül meg.
Ki hajnali dérben erdő alján néz rád,
Ki véres szemmel éli át az álmát.

Halálra vár ki titokra késsel támad,
Ki avas falról körömmel tépi a választ.
Ki új utat keres a múlt tengerében,
Jövőre lel a mély szenvedélyben.

Halálnak cinkosa ki segítő kezet fertőz,
Ki lélek tükrébe mérges csalánnal vesszőz.
Ki gomolygó füstben kéjes, érzéki vággyal,
Negédes szavakkal, az égő tűzre rácsal.

Halott lélek ki az őszbúcsú ravatalán
Vérrel koccint az utolsó szó jogán?.,
Illatos ködben, szomorú fűzek árnyékában,
sötét lelkek éji táborának otthonában.