Megkezdjük a boncolást.
Angyal,te nem vagy hibás.
Precíz profizmussal
metszem a szárnyad...
szólj ha fáj!

Isten nem fogad több hívást.
Válassz hát bármi más
támasztékot,ami kedvez,
bár most minden
mindegy már.

Szellemes bárgyú éj.
Mikor befogtunk kemény
botokkal ütöttünk...
De már nincs mitől.
Ne félj!

Vadul sivított a szél.
És te nem hitted, hogy elér
egyszer az ember,
és ezernyi csikket
nyom beléd.

* * *

Helló,Ember!
Semmi nem vagy!
Porból való
vizes maszlag
összegyúrva,
újra meg újra,
míg a Nagy Tervező
meg nem unja.