Annyian mondják, mesés;
Hogy átélni lehet csak és kész.
Hogy leírhatatlan
megfogni képtelenség,
tartani, szorítani oly nehéz.
Hogy egyszerre robban
és elmét rabol,
Gaz tettes, ki markába fog,
S a báj, mámor máris benned oson,
Szemed elé hályogot von.

Elég egy hang, egy mozzanat,
S minden egyes pillanat
öröm, míg új bombát robbanthat.
Szövetségese sok lepke
nem kérdezik akarod-e.
Hirtelen megrohamoznak,
máris gyomrodban mozognak.
Lebénítják testedet,
mind ellened esküdtek.
Végtagjaid remegnek,
kitépik a szívedet.
Dobog, dobog szüntelen,
boldog vagy -kis esztelen.

S megérted végre
miről beszélt ezredévek népe.
Átélted, érezted
A legjobbat hozta ki belőled.
S most szenvedsz egy életre
Ámort könyörögve kérlelve:
Csak még egyszer hadd találjon nyílhegye.