Szerintem ha egészséges egy kapcsolat épp azért - és úgy dolgoznak össze, hogy a másik fél szabadsága még inkább kiteljesedjen és ömmagáért szeressék egymást, ne érzelmim zsarolás révén (szeretlek, de..../szeretlek, ha...). Az ilyen nem szeretet, hanem rejtett önzés. Érdemes Simon Andrást olvasgatni!

„Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: ťVétkeztél.Ť Vagy: ťJól van.Ť A többi köd, füst, semmiség."

/Márai Sándor/

pont azért esne jól pollynak,ha valaki mellet olyan lehetne mint aki valójában..és nem kellne mindenféle szerepekbe bújni,bár szerintem elkerülhetetlen a színjáték ahhoz h valaki élve maradjon úgy hogy ne legyen lelkileg roncs. én viszont nem szeretem ha megjátszva vagyok, ezért törekszem arra hogy ne figyeljek oda arra,ami elnyom,és szürkévé tesz. öngyilkossághoz nem hasonlítanám,bár attól még megeshet h igazad van!