Kínzó magánnyal sújt a teremtő,
A magánnyal mit hiányod idéz elő.

A mai napon egy kicsit éreztem,
azt hiszem ilyen volt amit már feledtem

Igen! Mikor hozzámértél elfogott az izgalom,
És mint régen, hideg futkosott a hátamon.

Félek hogy hiú reményeket táplálok,
és összetörve megint a magányra találok.

Nem tűröm el még egyszer az egyedüllétet
Ha kell kezdek inkább egy új életet.

Csak tudd meg hogy mi az mit érezni kezdtem,
hogy egy pillantra végre megint szerettem.

Támasszuk fel rég halott lelkem? Te döntsd el.
De én nagyravágyó vagyok nekem a te szíved kell.