- Fiacskám, akciófilmet nézel? Jól van, itt a feketekávéd!
- Igen, nagyon izgalmas! Itt is robban, ott is robban... Hű, most kigyulladt tizenöt húszemeletes lakóház! Lángolnak lent az autók a Terroristák Földjén... Bumm-bumm! Hiába, Amerika, az Amerika, az tudja a filmben is, hogy hol, mit csinál, mielőtt viszi a holmit! No és azok a tengerészgyalogosok, mint ez a Johnny is! Dobj bombát, Johnny, azokra a pimasz terroristákra!
- Úgy látom, Johnny kicsit mellébombázott, mivel itt is, ott is polgári áldozatok, nők, gyermekek... Kérsz sört is?
- Mellébombázott, mellébombázott... - de a terroristák kezdték! Meg aztán, nézd a barnabőrűek ruházatát, nem tisztes polgárok azok, hanem rongyos lumpenproletárok. Igen, hozz sört is! Ott jön Johnny nője, az a gyönyörű tengerészgyalogos lány...
- Tényleg ott jön, de nekem úgy tűnik, mintha a kozmetikai szalonból jönne, sminkelés után, nem az ostromlott városból. Igaz, arcára koromfoltokat tettek... Így olyan szép párducos. Nekem egyébként kissé fura a tengerészgyalogos név, hiszen egyik sem a tengeren gyalogol, mint valami vízen járó szent...
- Neked fura, mert nem nézed az akciófilmeket, csak Pletyka Mici műsorát, azokról a löttyedt színésznőkről, tántorgó komédiásurakról!
- Igazságtalan vagy, fiacskám! Különben, itt a söröd. Azok a kivénhedt színészek még ma sem öregemberek, öregasszonyok. Ha számításba vennéd korukat, kiderülne: szívósabbak a tengerészbakáknál. Bármikor leszorítanak egy fiatal színészt a színpad peremére! Ismered a mondást: "Öregember nem vénember." Utóbbiból logikai úton következik, hogy az, aki vén, nem lehet öreg. Ugye, nem hiába szedem azt az agyértágító Nuotrotilt, vagy micsudát?!
- Ne zavarj, édesem, mert Johnny éppen most terroristakutatásra indult. Különben a te agg színészeid más súlycsoportban vannak, mint fiatal pályatársaik, mert felszedtek magukra jópár kilót is... Erről jut eszembe: hozz valami harapnivalót!
- Itt a harapnivaló, de, ha elfogy, neked kell kimenned a konyhába repetáért, mert szükséged van egy kis mozgásra. A nap huszonnégy órájából huszat a televízió előtt töltesz!
- Jó, ne morogj, tölts még egy pohár sört! Habzik. Ám te ne habozz, Johnny! Bele a golyókat a barnabőrűek hasába! Az a szúrósszemű szakállas úgy néz ki, mint egy thálib. Egyébként maradt még a tál libából? Megnézem!
- Jó, nézd meg, talán maradt egy combocska. Addig én rápillantok a tévében egy-két divatszoknyácskára.
- Volt ám a konyhában liba, nem volt abban semmi hiba! Ez csak vicc. Hű, ez a Johnny mi mindent csinált addig, amig én a konyhában libáztam. Rom után rom, hidak leszakadtak, mély gödrök megszaporodtak, síró leánykák, vérző barnák, félbarnák, félkarúak, féllábúak, - és menekül a tömeg! Jönnek a győztes tengerészgyalogos-tankok, belegyalogolnak a...
- Ne haragudj, fiacskám, a szoknyák után rossz csatornagombot nyomtam meg. Ez híradótudósítás, Libanonból, és ezek nem tengerészgyalogosok, hanem... Ezer bocsánat! Kapcsold vissza az akciósfilmre, de, szerintem, ez a libanoni részlet is volt ugyanolyan jó, ha a tragikumot szereted. Lényegében mindkét forgatókönyvnek azonosak az értelmi szerzői, már, persze, ha ezt értelemnek lehet nevezni...
- Ó, ezt nézd meg! Johnny, háta mögött vértócsával, romhalmazzal, számhalmazzal, félig szétlőtt várossal, most csókolja azt a gyönyörű tengerészgyalogos lányt! Imádom az akciófilmeket, ha amerókaiak! Azok a leghepiendesebbek. Igaz, kinek "end", kinek "happy", de annak, akinek vége, már nincs szüksége örömre, - ez a világreálpolitika!