Nem tévedés a cím, majdnem mindent be lehet osztani. Nevégypalira Pál igen ügyes ember volt, jó beosztással élt. Nem kis jövedelmét osztotta be jól, mivel egyrészt nagy jövedelme volt, másrészt pedig nem is szorult rá utóbbi beosztására. Nem. Ez a Pál önmaga meggyőződési idejét osztotta be, ami, persze, kedvezően hatott ki előbb említett jövedelmére is.
Különböző állásai, ülései, fekvései, pálfordulásai ezt egyenesen megkívánták tőle.
Reggel nyolckor a "Nekem nyóc'!" Közönyegyesület Elnökeként ébredt, fél kilenckor még e minőségében kelt fel és adta meg szigorú, pontos, sztereotip telefonutasítását a Közönyegyesület titkárának: "Mindegy hogyan csináljátok, de valami legyen, vagy ne!" Az egyesület jól működött: valami mindig lett, vagy nem, és Pali bankszámlájára is rendszeresen megérkezett ezen bölcs intézkedéséért az adómentes tiszteletdíj. Félkilences telefonja fáradalmát félóra alatt kiheverte, félórát reggelizett, és tíz órakor már a "Hazalelkesítő Buzgónigazmagyarok és Lehel Kürtje Szövetség" főcsővezetői tagjaként telefonozott be a szövetséghez: "Fújjátok meg a Harci Kürtöt, fiúk. Fúj, fúj a hazaárulóknak!" A szövetségi fiúk, meg szövetségi lányok, asszonyok, meg is fújták erre a Harci Kürtöt, ami igen egészséges művelet, tágítja a tüdőt. Megfújtak-e mást is? Ezt nem kürtölték, legalábbis eddig, de annyi bizonyos, hogy nem szegényedtek el. Ők nem.
Tíz óra tíz perckor már vitte az autó Pált a "Magyar Macskákért" Alapítvány hölgyeihez, akik előtt - az alapítvány nagy kujon kurátoraként - lendületes beszédben magasztalta a Hungarian cicusokat, és fergeteges taps közben adta ki a jelszót: "Hibába magyar ne essen: MAGYAR macskát kényeztessen!". Az alapítványi hölgyek nem voltak hálátlanok, se Pálhoz, se a macskákhoz. Ez így helyes, selyemcicusos!
Érthető, hogy a cicusalapítvány után Pál továbbótómobilozott, mivel fél tizenkettőkor már várták a "Templomi Egereket Védők" palotaszentélyében. Joggal, hiszen afféle félvédőszent volt itt ez a Pál. Itt is kitett magáért, mivel megígérte: a "szegény, mint a templom egere" szólást vissza fogja fordíttatni, a szólás kiötlőit kifordíttatni, és megvédi szegény jámbor cincogókat a kegyetlen külföldi macskák ellen! Hangsúlyozta: a magyar macska más, az nem fog egereket. Nagy taps jutalmazta befejező mondatát: "Le a sárga nagymacskákkal, fel a kis szürke egerekkel!".
Pálunk ebédje szerény volt, kozmopolitán Hungarian, csak hétfogásos, de ebből három fogást ebédtársnője, Szeszélyes Micimaca, néhány domborműve kapott. Jó volt a narancsos kacsa, de elhangzott az "Egy túrót, csúsztassuk tovább a csuszát!" is. Délután kettőtől háromig Pál, egy kis villácskában, Micimaca domborműveit tanulmányozta, hogy utóbbiak méltóak-e a Világörökség részeként való felterjesztésre az UNYUSZKÓ-hoz. Ezirányú fáradozásáért, persze, elszámoltatta magának azt a szerény összeget, amely említésre sem méltó, mert szinte semmi volt, hat nullás, csak a nullák előtt álló szám tette valamivé.
Négy órakor már ott volt Palink a "Díszgalambszerető-szeretők Díszes Társaságá"-ban, őket biztosította arról, hogy a galambok fő pártfogója a Szent Turulmadár, a Béke Jelképe. Igazi pártfogó, akár egy párt is megfog. Pokolba Picasso békegalambnak nevezett bolsevik madárförmedvényével!
Vacsoráját Nevégypalira Pál némi humorral fűszerezte. A Cinkutyázó Cinikusok Csoportjával együtt sörözött, pecsenyézett, lazított. Nagyokat röhögtek, turulmadárból itt már gurulmadár lett.
Népszerű volt Pali, csudamód. Imádták a minden más iránt közönyösök, a hazátbuzgónlelkesítő lehelkürtiek, a Hungarian macskák és udvarhölgyeik, a templomi szegénységet színlelő egerek, a giling-galangos giccsgalambok, meg a magasban békekeringőző turulmadarak.
Ja, és rajongásig szerette Hófehérke, meg a hét törpe is! Utóbbiak közül különösen Vigyorgó, akinek tetszett, hogy Pali is oly barátságos idétlenséggel és folytonossággal vigyorog, mint ő. Persze, Nevégypalira Pálnak volt oka erre a szünet nélküli vigyorgásra, - de Vigyorgónak, aki hetedmagával éldegélt azon az erdei tömegszálláson?
Mindegy, hiszen a felsoroltak mind - egy. Megszavazták Pálnak a Nagy Csokoládétortát, tetején azzal a sok tejszínhabbal.
Én meg kicsit eltűnődtem azon, hogy milyen sok a törpe kisvilágban, nagyvilágban. Persze, Pál is akad elég, csak nem mindig Pálnak hívják őket a palira vettek.