Már iskoláskorban többször hallottam a mondást: "Szemet szemért, fogat fogért". Nem mindenki helyeselte, én sem, de a benne foglalt arányosságot el kell ismernem. Sokkal furcsább lett volna így: "Egy szemért ezer szemet, egy fogért ezer fogat".
Furcsább lett volna, sőt, nevetséges, a történelemben mégis - mindeddig - inkább utóbbi mondást részesítették előnyben azok, akiknek tarsolyában ott volt az erő. Nem sorolom a szomorú, ma is megdöbbentő, máig is szemérmesen félig-meddig /vagy szinte teljesen/ elhallgatott-elrejtett példákat!
Itt van rá a példa most is, 2006 júliusában, az izraeli-arab tűzfészek fellángolásakor. A világ e táján régi, bonyolult ellentétek uralkodnak, sérelem sérelmet követett, mindkét oldalon. Teljes igazságot talán nem is lehetne szolgáltatni, egyik népnek sem. Azt ugyan ép gondolkodású emberek látják, hogy mind Izrael népének, mind pedig a palesztíniai araboknak joguk van saját államukhoz, de a területi megosztás nehezen volna igazságosan megoldható.
Egyébként le kell szögezni: a felelősséget illetően NEM Izrael népéről, és NEM a palesztinokról van szó "kollektíven". Dehogy! Nem az izraeli zsidók felelősek "általában", hiszen valószínűleg sok közöttük őszintén békeszerető, hasonlóképpen van ez a palesztinok között is. Csak az "uralkodó politikai csoportok" felelősek a harcok fel-fellángolásáért, a béke meghiúsításáért, de ezen csoportok kezében van a tényleges erő, a fegyver, ezek manipulálnak, sőt, terrorizálnak bizonyos irányban hiszékeny, éretlen tömegeket, minden oldalon. No és ki nem látja, hogy izraeli oldalról nem szeghetnék meg az ENSZ határozatokat, a nemzetközi jog kötelező elveit, ha nem akadna farizeus nagyhatalmi támogatójuk a világban? Hasonlóképpen elítélendő, ha egy "szélsőséges" palesztin szervezet zsidó polgári személyeket, sőt, iskolásgyermeket robbant fel önfeláldozó merénylők révén. Ez már nem egyszerűen "szélsőség", mert túl van az emberi észtől minimálisan is megkövetelhető humánum határán, ez már eléggé el nem ítélhető őrültség.
Ám ugyanez vonatkozik a másik oldalra is. Azért, mert az izraeli hadsereg két katonáját a hezbollah /"Allah pártja"/ elrabolta, joga van-e Izraelnek többszáz vétlen polgári lakos elpusztítására, lakóházaik rombadöntéséhez, joga van-e menekülésre kényszeríteni oly sok békés lakost Libanonban? Mondjuk, valakinek elrabolják szeretett feleségét. Elfogadható-e az, ha az illető bemegy a kocsmába, megcélozza az iszogató elrablót, de géppisztolyával lekaszál harminc másik ott sörözgető férfiút, akik közül tizenöt nem is ismerte az ő feleségét, tizenöt pedig ismerte ugyan, de esze ágában sem volt vele közelebbről megismerkedni?
Józan ésszel gondolkodók utóbbi kérdésekre csak nem-mel felelhetnek, - de hányan gondolkodnak ma még becsületesen, józanul ebben a világban? Hányan veszik észre, hogy többféle terrorizmus van, nem csak az minősíthető annak, amiről a médiák harsognak?
Ostobaság foglya, aki úgy gondolja: az izraeli vezetésnek tapsolók a zsidó nép barátai. Éppen ellenkezőleg! Az ilyen tapsolók, szándékuktól függetlenül, a legveszélyesebb antiszemiták, zsidóbarát álarcban, akár zsidók, akár nem. Ez a világ, éppen miattuk is, egyre kevésbé lesz biztonságos, - zsidó és nem zsidó számára egyaránt.