Káosz. Sötétség.
Mi van itt!? Segítség!
Mi történik!? Nem értem...
Hol a szívem!? Nem érzem...
Lelkemben űr, ridegség,
Érzem, lassan elönt a kétség.
Segítség, segítség! - kiáltanám,
De hangom elhal immár.
Elveszett a remény,
Kihunyt az utolsó fény.
Mentőövembe kapaszkodom
Eszeveszett módon.
De jajj! Szakad a kötél!
Egy vékony cérnaszál
Tartja csak már.
S a vihar…! A vihar tombol.
Gátakat dönt,
Mindent elönt.
S az ár…! Visz az ár!
Ki tudja hova sodort már!?
A depresszió sötét tengerén
Hánykolódom én.
Ki tudja kijutok-e valaha?
S ha igen, hova?