3.
– Na, hogy van az apátok? – kérdezte a mama aggódva, várva lesújtó, ám megváltó halálhírt. A választól kissé megtántorodott, s egyből kifacsarodott a jobb térde...
– Jól van. Sőt, annyira jól van, hogy holnap hozzák haza! – közölte kajánul Gyula
– No, nem, szórakoztok velem? Vagy nem jól hallom? Mi van vele?
– Mondom, hogy meggyógyult az öreg, jön haza!
– Mi..., hogy haza?... – hebegte a mama szélhűdött arccal. – Ide ne hozzátok! Mit csináljak én vele? Hisz én is nyomorult vagyok! Magam is ápolásra szorulok! – siránkozott.
– Hova vigyük Anyu? – kérdezte kiguvadt szemekkel Saci, s máris nyitott a WC-be, újabb hasmarsán könnyíteni. Hiába, dolgozik az ideg! Gyula próbálta menteni a helyzetet, s elzárta vízcsapot. Erre a mama méltatlankodva abbahagyta a tejeszacskó-mosását s ráförmedt.
– Hogy te milyen goromba vagy!
– De, mutter, hát az öreg a férjed! Kapjál már magadhoz! Hát hová vigyük! Még él a szerencsétlen! Nem áshatjuk el élve!
– Bánom is én hova: vigyétek oda, ahova való! A bolondok közé!
– Mutter! – ragadta meg a vízcsapot, kinyitó karját Gyula – Ennyire nem lehetsz hülye! Hogy süket vagy egye fene, de hogy ennyire gonosz legyél!?
– Miért – nézett rá dühödten az anyja – hát nem odavaló? A múltkor is, amikor a létra tetejére felment, hogy megnézze, mér folyik a plafonon a víz, ami persze csak a fantáziájában létezett, s én mondtam neki, hogy semmilyen víz nincs a plafonon, villámgyorsan lemászott és fojtogatni kezdett... Bolond a ti apátok, de nagyon is!
– Gonosz vagy Anyám! – rázta meg Gyula, erre az öregasszony sipítozni kezdett.
– Részeg, mondtam, hogy részeg! Minek itassátok, ilyen durva legyen az én kisfiam...
– Mutter, kapjál magadhoz! Hatvan éves vagyok... Se részeg, se süket, se őrült nem vagyok: holnap hozzák az öreget, így állj a dogokhoz!
– Hát hiába adtátok a sok pénzt? Nem tartották benn még amíg...?
– Amíg el nem patkol, mí? Ezt szeretted volna a koszos pénzeddel elérni? Ezeknek meg sem kottyan tíz-húszezer forint, Mutter?!
– Mennyi kell? Szóljatok, s adok! Ötven, száz, félmillió? Kiveszem a takarékból, csak takarítsátok el az öreget innen! Ide ne hozzátok! – krákogta az öregasszony, s meggörnyedt háttal, behúzott nyakkal újra folyatni kezdte a vizet a tejeszacskókra. A gyerekek tanácstalanul topogtak.
– Anyuka – próbálta a vő a szeme közé nézve szájmozgással is megtámogatva ordítani – a papának van lakása, felesége: haza kell hozni!
– Akkor én kivégzem magam! – fenyegetőzött az öregasszony. – Én nem szagolom, nem mosok utána... Kinőttem már a pelenkázásból, a szaros gatyák mosásából. Élni akarok végre, szabadon, egyedül, hiszen még csak nyolcvan éves vagyok... Jogom van az élethez.
– Miért, eddig nem éltél anyu? – meredt rá hűdötten Saci.
– Most mért kérdezel ilyeneket? Mér, bántotok engem? Folyton csak engem bántotok! – harsogta, s a hokedlira ülve elkezdte a WC papírokat lapokra szakítani, négyfelé tépkedni... hogy miért? Ki tudja azt. Hobbiból...
– Mama, mi a Sárival főzünk, én megetetem, katéter van benne, nem hugyozik. Ha meg becsinál, valahogy tisztába rakjuk két napig. Hétfőn már jönnek a gondozónők... neked semmit se kell csinálni, csak elviselni. Ennyit megtehetsz az uradért! Hatvan évig szolgált, mint egy hűséges kutya...
– Szolgált... Mást se tudott, mint szolgálni! Nem lehetett rá felnézni se!
– Mert alacsonyabb volt nálad, persze, hogy nem tudtál rá felnézni!
– Nem azért Pistikém, az nem számít, már beletörődtem, hogy egy óriás törpéhez mentem hozzá. De az én intelligenciámhoz képest nem ütötte meg a mértéket. Buta paraszt maradt mindig. Hiába lett iparos, az apja is paraszt volt, ő is az marad, míg él! Három gyereket szültem neki, rám csimpaszkodott, öngyilkossággal fenyegetett, ha nem megyek hozzá... Persze, hogy engedtem az erőszaknak. Én kivégzem magam, ha...!
– Pedig reggel hozzák – hergelte Gyula. Mire a vénasszony sírva, üvöltötte.
– Én befekszem a kádba, felvágom az ereimet, s nézem amint a szép piros vérem, elfolyik... Majd reggel csak nézel fiam, ha lejössz!
– Marat halála! – dünnyögte Gyula.
– na, ti menjetek fel a Gyuszihoz, de ne sokat igyatok! Majd én megnyugtatom anyut, aztán utánatok megyek – mondta Sári, és kituszkolta a férfiakat.