Leggyakrabban a női nem szokon szorgoskodni a konyhában. Van aki kényszerből, van aki a konyhai tevékenységet nem cserélné fel semmi másra. Ismertem néhány férfi kollégát, akik imádtak főzni. És ezek a férfiak tudtak is nagyon finomakat főzni. Olyan bográcsost készítettek, hogy az ember megnyalta az evés után az ujjait! Persze, ha egy férfi főz, nem árt, ha legalább két mosogatólány segítkezik neki!..

Két esetet két közeli kedves emberről mondok el.

Apukám.
Anyukám kórházban volt, miután megszűlte egyik kistestvéremet. Apukám eldöntötte, hogy tésztát fog gyúrni. De egy férfi csak nem fog vacakolni 10 deka liszttel! Hanem pár kiló lisztet vett elő. Nagyon fárasztó lenne elmesélni részletesen, hogy mi zajlott le a konyhánkban. Gyúrás, nyújtás, vágás, takarítás. Iszonyatos mennyiségű tésztát gyártottunk. Mi gyerekek be voltunk fogva, és jól megtanultuk egész életünkre a tésztagyári tevékenységet. Az egész lakás teli volt terítve száradó tésztával. Utána pedig hetekig fogyasztani kellett a tésztás ételeket, "ha nem eszed meg, nem kapsz mást".

Nagybácsim.
Volt egy óriás termetű bácsikám. Felesége egy kis alacsony asszony volt. Négy lányuk volt. Az apa dirigált az 5 női személynek, ő osztotta ki nekik a munkát, meg mindent. Én is szoktam abban az időben segíteni nekik, mikor nagyon jó volt az eper termése. Szedtük is a nagyszemü epreket vagy a kosárba, vagy a szánkba. Egyszer nagyon elégedett volt velünk a bácsikám és megigérte, hogy süt nekünk kalácsot. Tudott is ő sütni, de olyan gyönyörű és finomat, hogy párja sincs az ő költeményének! El is fáradtunk a munkában és készítettük a gyomrunkat a finom eledelhez, amit Lajos bácsi készített, amig mi fizikailag szorgoskodtunk a kertben. Körbeálltuk és néztük, hogy a bácsikám ünnepélyesen kinyítja előttünk a sütőt. Csodálatos volt a látvány! A szép nagy illatos kalács sütés előtt a lerni rácséra volt téve, nem lemezre, igy a tészta sütéskor kezdett lecsurogni a rácson keresztül és így sült tovább. Csüngtek a tészták, mint a jégcsapok! Olyan jóizüet nevettünk! Azután ettünk egyenesen a rácsról, és ez a lakoma felejthetetlen lett! Azóta sem ettem ilyen finomat, mint a Lajos bácsi kalácsa!
Még most is találkozáskor elhangzik egy-két dicsérő mondat, Lajos bácsi csak mosolyog.