miért a keserű századok,
miért az elgyengült akarat,
miért? miért?

átok?

ül az ország hosszú méla lesben!
hol van, hol a felajzott nyíl: a haza!
s célja: a szabadság!

hej, ősz Peterdi!
igazad volt talán,
nem ülhettük még a nászt !

átok?

ország és haza násza! a szabadság!
hol lesz és mikor?
Vörösmarty már régóta strófázta!

rázta a költő a poros kacagányt,
hogy hetykén az ország vállára dobja,
de csak porzott, porzott

az ország századok óta busongott,
s egyre satnyult gerince, titkolt egoja,
álnok urak és külhatalmak törték, s tépte sorsa

átok?

átok! átok az oktalan gyengeség,
derengett akkor is a hajnal, derengett,
de keleten, nem nyugaton, múltja keletén!

látták a pirkadatot,
költők szavalták a reményt,
ország, s haza nászát, a szabadságot ihlették

reformokról szólt a vers, az égzengés,
12 pontról a győzelem,
s a '48-as március hozta forró tavaszát

ébredj magyar! itt az idő!
tűzlelkű Petőfitől még Arany is lelkesült,
és Vörösmarty végre felderült

micsoda idők voltak,
micsoda erők és akarat szunnyadoztak,
a magyarra magyartól tett átkok súlya alatt

ébredj magyar! szólt az idő!
szólt a kürt, talpra! himnusz és szózat
szentelte küzdésre a magyart

Haza! Szabadság! Nemzet!
Piros! Fehér! Zöld!
lobogjon tüzed, ez legyen jövőd!

honvéd lett minden hazafi,
honvéd, s dicsőséget szerzett,
országot, hazát, szabadságot nemzett

de ásták a sírt a balszerencse, a sok viszály,
kisebb népeink, rabtartónk, s a távoli segítők,
hogy e nemzet süllyedjen el derengése hajnalán

átok ?

bukott a nemzet, a sok vitéz és akarás,
magyar télbe dűltek, vesztek bujdosásba,
kik el nem estek a csatákban

Arad vára lett a bosszú-nyitány színpada,
s zengett hős tizenhárom vezérünk utolsó szava,
magyar hazának, szabadságnak szerelmet vallva

jeges szelek vágták a magyart,
honvédek tartották tovább esküjüket,
s az ország megint ült hosszú méla lesbe

átok ?

hol van, hol a felajzott nyíl: a haza!
hát nézz fel, ott van, ott, megfeszíttetve !

átok ?

a magyar passio még nincs beteljesedve

(2005.)