Elképzelte már a kedves olvasó, hogy milyen élete lehet egy világtalan embernek? Én igyekeztem ezt elképzelni úgy, hogy becsuktam mindkét szemem és próbáltam közlekedni a lakásban vagy az utcán. Félelem fogott el, borzalmas lenne, ha nem látnék. Hogyan is lehet élni, ha körülötted csak sötétség van? Muszáj élni annak is , akit a sötétség birodalma tart rabságban.
Gyakran meglátogatom a két vak ismerősömet, a városközpontban laknak egy emeleti 1 szobás lakásban. 73 éves anya és 48 éves fia.
Irénke fiatalon fokozatosan veszítette el látását. Zoltán fia hirtelen vakult meg. Egyszer hazajött a felesége és látja, a férje az asztalra borulva hangosan zokog. "Nem látok"- mondta. Nemsokára a felesége elment a két gyerekkel, elhagyta megvakult férjét. Azóta anya és fia ketten élnek, élnek, ahogy tudnak. Mindig elcsodálkozok azon, hogy mennyi mindent tudnak maguk körül már megtenni.Takarítanak, mosnak, főznek, mosogatnak. Rend van a lakásban. A városban mindenhová eljutnak, fehér botjuk az útitárs. Ismerik sok helyen őket, a boltokban segítő kezek mindig akadnak. Így élnek ők ketten. Mesélnek sokat magukról, jókat nevetünk is. Regényt is lehetne írni a különös kapcsolatukról a külvilággal. Azonban Zolinak egy esete nagyon megdöbbentett engemet. Egy reggel azzal kelt fel a vak férfi, hogy elmegy a temetőbe. Elindult egy csokor virággal, az édesapja sírján akarta elhelyezni a virágot. A temetőig el is jutott. De eltévedt. Segítséget kért egy szembejövő fiatalembertől. Az készségesen fel is ajánlotta segítségét...egy ezresért. Nem volt Zolinak mit tennie, elfogadta a "segítséget", és a csokor az apja sírjára került. Megkérte a segítőjét, hogy vegye ki az ezrest a pénztárcájából. És ezután már nyugodt lélekkel hazasietett. Elégedett volt, hogy megoldota a számára nehéz feladatot. Otthon végigtapogatta a pénztárca tartalmát és meglepődve tapasztalta, hogy nem az ezres, hanem az ötezrese hiányzik. Szóhoz sem tudott jutni. Ezekután már abban sem biztos, hogy a csokor az édesapja sírjára került. Zoli leült, ült, ült sokáig, és még sötétebbnek érezte a világot.
Szeretnék annak a fiatalembernek a szemébe nézni és kivánni neki valamit... Több szót nem találok ennek az ocsmány tett kifejezésére!