Feltöltve: 2006-07-18 15:38:59
Megtekintve: 6277
Négylevelű lóhere
A temetőbe tartottam. Lassan sétálgatva nézgelődtem, gyönyörködtem a szép virágokban. Látszik, hogy ebben az utcában a lakók gondosan ápolják a virágos kertjüket házuk előtt.. De egy öreg ház előtt csak térdig érő fűves terület volt.. Biztosan itt tehetetlen öregek laknak, gondoltam. És látom, egy négylevelű lóhere lapul a fűben, két méterrel arrébb még egy négylevelű. Megörültem, mert hallottam, hogy a négylevelű szerencsét hozhat. Ovatosan el is helyeztem a két négylevelűt egy kis notesz lapjai közé.
A temetőben eltöltöttem egy órát szüleim sírjánál, "elbeszélgettem" velük, elhelyeztem a virágcsokrot és elindultam hazafelé úgyan azon az úton, amelyiken jöttem. Ismét az elhanyagolt külsejű ház előtt jötem el. Akkor egy meghajlott hátú idős asszony állt a kapuban. Előre köszönt nekem és megkérdezte, nem láttam-e a postást, nagyon várja, mert már három napja nincs pénze, a fia pedig már öt hónapja, hogy nem jelentkezett. Az öreg néni fél, hogy valami baja esett a fiának. Könnyei is kicsordultak. Megsajnáltam. Pénz nem volt nálam, csak egy ezer forintos kajajegy, odaadtam neki, elmondtam, hol tudja beváltani. Láttam, örömöt szereztem neki. Először nem akarta elfogadni, de kényszerhelyzetben volt és végül elfogadta. Nekem ez a jegy nem fog hiányozni. A néni szimpatikus, kedves, nyíltan elmesélte gondjait-bajait, olyan érzésem támadt, mintha régen ismerném őt és ő is megbízik bennem. Búcsúzóul nekiadtam az egyik négylevelűt is.
Egy hónap múlva ismét arra jártam. A nénit a háza előtt megláttam már messziről. A fű le volt kaszálva, pár szál virág díszelgett a kapu előtt. Mikor meglátott, hangosan felkiáltott:
- Kedveském! Már régóta lesem magát. A négylevelű lóheréje szerencsét hozott nekem! Képzelje, hazaköltözött a fiam és aranyos menyecskét is hozott magával. Nagyon boldog vagyok! Tessék bejönni. Szedtem finom szilvát, magának is adok, vigye el.
Kellemes érzésekkel tértem haza. Örültem, hogy a néni helyzete javult. Ettem a szilvát és elgondolkodtam. Tartós lesz-e a néni öröme? Milyen céllal jöttek el hozzá a fiatalok? Fognak-e gondoskodni róla később is? És a négylevelűnek tényleg van ereje?
Ezen a héten veszek pár lottószelvényt és kitöltöm. Az én négylevelűm ott van még a noteszemben lepréselve.
A temetőben eltöltöttem egy órát szüleim sírjánál, "elbeszélgettem" velük, elhelyeztem a virágcsokrot és elindultam hazafelé úgyan azon az úton, amelyiken jöttem. Ismét az elhanyagolt külsejű ház előtt jötem el. Akkor egy meghajlott hátú idős asszony állt a kapuban. Előre köszönt nekem és megkérdezte, nem láttam-e a postást, nagyon várja, mert már három napja nincs pénze, a fia pedig már öt hónapja, hogy nem jelentkezett. Az öreg néni fél, hogy valami baja esett a fiának. Könnyei is kicsordultak. Megsajnáltam. Pénz nem volt nálam, csak egy ezer forintos kajajegy, odaadtam neki, elmondtam, hol tudja beváltani. Láttam, örömöt szereztem neki. Először nem akarta elfogadni, de kényszerhelyzetben volt és végül elfogadta. Nekem ez a jegy nem fog hiányozni. A néni szimpatikus, kedves, nyíltan elmesélte gondjait-bajait, olyan érzésem támadt, mintha régen ismerném őt és ő is megbízik bennem. Búcsúzóul nekiadtam az egyik négylevelűt is.
Egy hónap múlva ismét arra jártam. A nénit a háza előtt megláttam már messziről. A fű le volt kaszálva, pár szál virág díszelgett a kapu előtt. Mikor meglátott, hangosan felkiáltott:
- Kedveském! Már régóta lesem magát. A négylevelű lóheréje szerencsét hozott nekem! Képzelje, hazaköltözött a fiam és aranyos menyecskét is hozott magával. Nagyon boldog vagyok! Tessék bejönni. Szedtem finom szilvát, magának is adok, vigye el.
Kellemes érzésekkel tértem haza. Örültem, hogy a néni helyzete javult. Ettem a szilvát és elgondolkodtam. Tartós lesz-e a néni öröme? Milyen céllal jöttek el hozzá a fiatalok? Fognak-e gondoskodni róla később is? És a négylevelűnek tényleg van ereje?
Ezen a héten veszek pár lottószelvényt és kitöltöm. Az én négylevelűm ott van még a noteszemben lepréselve.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
