Ó egek! Anyósom telefonált, hogy hétvégén meglátogatnak. Mit is készítsek a vendégeknek? Valami különösen finomat! Böngésztem a szakácskönyveket, de nem találtam olyan receptet, ami kedvemre lett volna. De volt valami, amit a családunkban mindenki imádott, mikor anyukám asztalra helyezte a nagy pecsenyés tálat a gyönyörű, ropogósra sült, illatozó cipóval. A cipóban volt elrejtve egy jóképű mennyei izesítésű csülök. És azután, hogy anya felszeletelte, azonnal különös kinálás nélkül rohamosan fogytak a finom szeletek savanyúsággal, italokkal. Felnőttek sörözgettek, borozgattak, mi gyerekek ittuk az anya által készített gyógyteákat (azokat csak ő tudta összeállítani), meg a málnaszörpöt. Ez az idő igazi ünnep volt a családunknak, meg aki véletlenül betévedt hozzánk.

Elkészítem! Elkészítem a cipóban sült csülköt! Megvettem mindent, ami a pompás eledel elkészítéséhez kell. Felkeltem korán, hogy mire megérkeznek a vendégek, minden rendben legyen. Pontosan úgy csináltam mindent, ahogy anyukám annak idején szokta, de nekem órákba telt, mire elkészült a gyönyörűséges cipó. Szépen díszelgett az asztalon. Jöhetnek a vendégek. Minden rendben van. Kinyitottam az ablakokat, hogy jól kiszellőzzön a lakás. Még leszaladok a boltba. Sietek vissza, mert egy óra múlva itt lesz mindenki, a férjem is, aki elment Robikával egy délelőtti előadásra, és anyósomék is befutnak hamarosan kocsival.

Nemsokára vissza is jöttem, de ahogy beléptem az ebédlőbe, majdnem leültem a megdöbbenéstől. Már voltak vendégeim! A padlón hevert az én csodálatos cipóm és Bundás morogva ráncigálta ki belőle a csülköt, kissé távolabb Cirmi is bajlódott egy finom falattal. Bundás mérdesen tekintgetett a macskára. Zokogás kerülgetett. Nem tudtam, mit is tegyek. Teljes leégés! Hamarosan itt lesznek az igazi vendégek, de mit is adjak nekik? Sírva mentem át a szomszédasszonyomhoz. És képzeljétek el, neki volt ötlete! Ő mindenben egy előrelátó asszonyság. A hűtőjében például volt egy nagy doboz teli panírozott hússal. Sürgés - forgás, és ketten rövid idő alatt megsütöttük a húst, elkészült a burgonyapüré is. És minden jó, ha vége jó! A vendégeim nem haltak éhen.

De jó, akinek van egy ilyen szomszédja. A cipóban sült csülköm csak emlék maradt a számomra. Hát az állatainknak kitünő hétvégéük volt! Mit is tegyek velük?! ... Mindezek ellenére nagyon szeretem őket, de akkor nem sok jót kivántam nekik! Nem is ők a bűnősek, hanem én hagytam nyítva az ablakokat!