Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Sniff
Alkotások száma: 215
Regisztrált: 2005-09-05
Belépett: 2013-01-04
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Versek (149)
Képgaléria
-Makró képek (1)
-Fotók (46)
-Digitális alkotások (3)
-Humor (4)
Kreatív hobbi
-Kézművesség (1)
Feltöltve: 2006-07-18 13:18:07
Megtekintve: 5923
Ember..
Viasz csöpög le alkotó kezedről,
Fájdalmas görcsbe rándulsz,
A távolság felőröl,

Távol vagy, otthonodtól,
Messze, túl a határon,
Nem hall senki majd a sírodról,

Nem hiányzol!

Viaszos érintésed, sima, vigaszt nyújt,
Egyszerű léted
Az égben lángtengert gyújt,

Nyomorult magányodat
Viaszba öntöd,
Elsírod bánatodat,

Világ, felettem őrködj!

Csontos ujjaiddal érinted falaid,
Ecsetet fogsz kezedbe,
S lehullnak tollaid,

Kormos mocskos tested
Előbújik végre,
Láss, láss, mindegy, holtan vagy élve,

Bocsánatod ne keresd!

A ház falát a lángok marják el,
Messzi távolban egy bús őzgida figyel,
Szorítsd nyomorú sorsod a szívedre,
Vesd bele magad az ég lángtengerébe,

Ha mered...

2006. július 16.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-19 13:55:18
Örülök, hogy tetszik. Ezt így gondoltam akkor, abban a pillanatomban. :) Köszi, hogy szakítottál rám időt! :)
2006-07-18 22:39:55
Nagyon tetszik a versed, de azért remélem, hogy valójában nem érzed így, legalábbis, ez csak egy pillanatod volt a sok közül!