Feltöltve: 2006-07-17 20:12:33
Megtekintve: 6053
Kiesve az angyalok közül
Most meggyaláztak és tönkretettek
Nem maradt értelme a rohadt életnek
Most nagyon fáj, hogy ilyen a világ
Nem maradt semmi, csakis a halál
Tudom, gyenge voltam, öldös a szégyen
Sírva keresem magam a csillagos égen
Ott mindenki csillag, aki csak ártatlan
De az enyém lehullt, hirtelen, váratlan
Magamat nézem a tükör előtt állva
És csodálkozom, mivé vagyok válva
Én nem ilyen voltam, a változás a durva
Az ilyenre mondtam mindig, hogy hülye kis kurva
Benyúlok a táskámba, kiveszem a vigaszt
Meggyizű likőr - ilyet is csak te ihatsz
Súgja a tükörkép gúnyosan, lenézve
De nekem nem számit, csak el legyen felejtve
Az az éjszaka, pedig akkor tetszett
Csak később tűnt fel, hogy a csillagom elveszett
Bánom, nagyon bánom, szívesen feledném
De a tükör suttog: te újra megtennéd
Ezért megharagszom, hazudik a tükör
Én nem eshettem ki az angyalok közül
Vad haragomban megütöm a képet
Összetörik, és velem sir: ez lesz a végzet
Az ő keze nem vérzik, kilép a romból
Szeliden néz rám, gyengéden átkarol
Életedbe sose voltál boldog, hozzám így szól
Válassz hát egyet a régi sok csillagból
Most már boldog lehetsz, mert meghaltál
Ez volt az, amire mindig is vágytál
Szép ajándék neked, és ha nem értenéd
Azokért kapod meg, kiket te szerettél...
Nem maradt értelme a rohadt életnek
Most nagyon fáj, hogy ilyen a világ
Nem maradt semmi, csakis a halál
Tudom, gyenge voltam, öldös a szégyen
Sírva keresem magam a csillagos égen
Ott mindenki csillag, aki csak ártatlan
De az enyém lehullt, hirtelen, váratlan
Magamat nézem a tükör előtt állva
És csodálkozom, mivé vagyok válva
Én nem ilyen voltam, a változás a durva
Az ilyenre mondtam mindig, hogy hülye kis kurva
Benyúlok a táskámba, kiveszem a vigaszt
Meggyizű likőr - ilyet is csak te ihatsz
Súgja a tükörkép gúnyosan, lenézve
De nekem nem számit, csak el legyen felejtve
Az az éjszaka, pedig akkor tetszett
Csak később tűnt fel, hogy a csillagom elveszett
Bánom, nagyon bánom, szívesen feledném
De a tükör suttog: te újra megtennéd
Ezért megharagszom, hazudik a tükör
Én nem eshettem ki az angyalok közül
Vad haragomban megütöm a képet
Összetörik, és velem sir: ez lesz a végzet
Az ő keze nem vérzik, kilép a romból
Szeliden néz rám, gyengéden átkarol
Életedbe sose voltál boldog, hozzám így szól
Válassz hát egyet a régi sok csillagból
Most már boldog lehetsz, mert meghaltál
Ez volt az, amire mindig is vágytál
Szép ajándék neked, és ha nem értenéd
Azokért kapod meg, kiket te szerettél...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-20 21:08:34
köszi, örülök, hogy megláttál benne valamit
2006-07-18 13:24:16
örülök:) köszi
2006-07-18 12:57:38
nekem nagyon tetszik:)
2006-07-18 10:48:33
Tudom, máskor sose írok versbe ilyet, meg másoknál is meg szoktam szólni, de ha ezt nem így írom meg, nem adta volna vissza a körülményeket, amik szintén nem valami szépek voltak...