Légy Te a szél, a Nap, a fű, a fűben rejtőző apró bogár! Légy Te az égen vonuló felhő, mely a pillanat törtrésze alatt átalakul és örökké újat ad. A felhő mérete, alakja és színe folyamatosan változik. Eltűnik, amint az utolsó csepp éltető csapadékot is kiadta és új éltre kel, amint a föld visszaadja neki azt a párát, mely majd új esővé érlelődik. Tanulj a természettől. Tanuld a csendet. Tanuld meg a nyelvét. Halld, ahogy susognak a fák, amint az esőcseppek kopognak. Halld, ahogy a víz csobog, a folyó háborog! Halld a madarak énekét, s farkasok üvöltését. Halld az életet! Fülelj jobban. Nincs csend. A földben férgek mozognak, keresik az utat a táplálékukhoz. A fában is szú mocorog. Az űrben meteoritok mérkőznek... Csak figyelj. A bozót szinte észrevétlen rezzen. Kíváncsian figyelnek az állatok. Nézd a fényt. Nézd hogyan változik az ég. A Nap egyre csak emelkedik, szinte éget. De neked nem árt. Csak add át magad neki. Engedd, hogy átjárjon a fény és a tűz. Válj a nappá és lángolj! Járjon át a tűz. Lángolj. Áraszd szerte fényed és meleged. Majd ha fáznál, add át magad a szélnek, s válj széllé. Érezd, ahogy egyre könnyebb és szabadabb vagy. Szárnyalj. Engedd el magad. Érezd milyen a szabadság! A valódi szabadság... hűsítsd a megfáradt embereket a forróságban, mert ők még nem tudnak átváltozni. Nincsenek készen. Tanítsd meg őket rá! Majd szállj egyre feljebb és feljebb. Egészen az égbe! Egyre hűvösebb vagy. Felhő vagy. Haladj az égen, játszadozz. Adj ezernyi szép ábrándot. Majd ess le megtisztulva jégvirágként. Amint hullasz, egyre olvadsz, s esővé válsz. Felüdíted a vidéket, s patakká válsz. Élteted a növényzetet. Tovább folysz egy magba. Te vagy a mag. Újra meg kell születned. Harcolsz a létedért. Próbálsz kitörni, erősödni és egyre nőni, míg az égig nem érsz. Végre megszülettél. Rügyezni kezdtél, s fává cseperedtél. Teltek- múltak az évek, s bölcs öreg fa lettél. Árnyékoddal oltalmat adsz. Gyökereiddel és egész testeddel pedig otthon a kis állatoknak. Ott vagy mindenben. A természet részesévé váltál. Mindenkiben ott vagy, aki belőled táplálkozott, nálad lelt menedéket. A végtelen körforgás részesévé váltál, s mikor kivágnak, újra lángolsz, tűzzé válsz, majd kezdődik minden az elején...