Hosszú idő után ismét boldog vagyok,
Másképp néznek rám éjjel a csillagok.
Másképp kelek minden egyes reggel fel,
Mert mellettem vagy, s nem engedsz el.

Mint akkor este kint a sötét parkban,
csak mi ketten kar a karban.
Mosoly övezi minden egyes napod,
Vidám vagy mióta csak veled vagyok.

Hogy mit tennék érted, remélem tudod:
Lehoznám neked az égről az összes csillagot.
De te ezt nem kérnéd tőlem érzem,
Ezért ezt tőled meg sem kérdem.

Inkább szorosan átölellek csendben,
nem kell félned semmitől kedvesem.
Ameddig velem vagy, és forog a világ,
nem érnek el minket a gondok, s a hibák.

És ha egy-egy nap szomorú is vagy,
S a világ egyedül, magadra hagy,
Ne félj semmitől, nem vagy egyedül,
Érted dobogó szívem veled menekül.

Menekül veled egy csendes helyre,
Hófedte tályon a varázshegyre,
Hol összeér a föld s a kék ég,
S ott nem érhet el minket a vég.

Mikor ezt a verset tőlem kapod,
Nem is kívánhatnék szebb napot.
Belülről csak ezt a mondatot hallom:
Tiéd vagyok pici, drága manóm!