Szeresd addig ameddig csak lehet,
Add meg neki mindazt amit keres.
Tedd szebbé neki az egész életet,
Ne szabjon határt a képzelet!
Repítsd el innen egy álomvilágba,
Hol nem kűzd az ember hiába.
Megtalálja az eltűntnek hitt világot,
Rózsának lát egy elhervadt virágot.
Mosoly övezi minden egyes napját,
Így szebbé teszed élete elsárgult lapját.
Ha az élet mindig ilyen volna,
Az élet sötét tolla kevesebbszer fogna.
De álomvilágban felnőni nem lehet,
Vállalnia kell a kegyetlen végzetet.
Ne gondold hogy semmit nem tehetsz érte,
Mert ő ezt tőled soha sem kérte
De te ott vagy és vigyázod utolsó perceit,
Mosolyogva fogod reszkető kezeit,
Pedig belül kínoz a határtalan bánat,
Az élet ilyen jó emberrel így hogy bánhat?
Alkonyodik, az est lassan elcsöndesül
S az ágyat síró barátok veszik körül.
Meggyötört lelke elhagyta gyenge testét,
Esős reggel köszönti a szomorú estét.
Haza indulsz fáradtan, egyedül,
De a boldogság messze elkerül.
Ne sírj tovább, gondolj szépeket,
Az a csoda hogy ő létezett!