Már régóta keringett a death és grind belső körökben, hogy a 89-es lemeznek lesz folytatása, ám annyi szóbeszéd terjeng, egykoron megszűnt bandák egy koncert vagy album erejéig való összeállásáról, hogy én sem hittem el, míg magam nem hallottam.

Aki esetleg nem ismerné, a zenekar előtörténete: a Terrorizálók Los Angelesből származnak és 1989-ben egy albumot adott ki, ezzel inspirálva a grindcore bandák egy egész generációját. World downfall (Világbukás) nevet kapta ez a különösen brutális „lövedék”, … amelyet a szigor, sebesség és hamisítatlan düh jellemez. Ezeket a klasszikusan extrém zeneszámokat a Morrisound stúdióban vették fel, ami a floridai death metál helyszíne (ahol az Obituary, a Deicide, és a Morbid Angel is dolgozott már).

A World downfall-on együtt dolgoztak:

David Vincent - basszer és vokál (csakúgy, mint a Morbid Angel-ben vagy a Genitorturers-ben)
Oscar Garcia - Vokál (Mayesti, Nausea)
Jesse Pintado - gitár (Luckup, Mayesti, és volt Napalm Death tag - (1990-2004))
Pete Sandoval – dob (Modbid Angel)

Komoly hírnevet szereztek maguknak a szakmai berkeken belül ezzel a lemezzel, mely jelentősége abban rejlett, hogy megelőzték a korukat. Miután elkészítették a debütáló albumukat a csapat feloszlott, s annak ellenére, hogy a banda rövid életű volt, az albumuk mégis meghatározóvá vált. Amolyan etalon lemez… amit nem mondhatok el az újról, hiszen éppen abban rejlett a varázslat, hogy az akkor jelent meg, és merőben újszerű volt, utánzásra méltó, elismerendő, míg az újat hallgatva nem hallok mást, csak a 100x lerágott témákat, nagyon faszán játszva, jó hangzással, profin tekerve; ennyi… semmi más és több.

A nagy visszatérés… hírdetik a reklámok... nyomatják az albumot, ami inkább egy bukott propaganda. Minek is volt szükség erre a lemezre?
Szerintem ők maguk sem tudják, vagy ha igen, akkor arra a pénz a válasz, melyet az előző lemezen sorozatosan támadnak, s a kizsákmányolt szociális fertőről, a nagyra vágyó arctalan politikusokig terjedt a fókuszuk.

Az új lemezen a számcímek és a szövegek, inkább a háborúellenességet emelik ki (ami az előző lemezen csak az atomháborúra és a tömeg tüntetésekre irányult), tehát az antimilitarista jelleg megmaradt, kiegészülve egy kicsit Vietnám, kicsit jelen Bush helyzettel.

Második munkájukat „Darker days ahead”-nek keresztelték és 11 számot tartalmaz, köztük 1-2 régebbi demót is felfedezhetünk, ilyen például a Mayhem, Crematorium, vagy a Fallout. A Word downfall klasszikusai közül még az albumra került a Dead shall rise, amelynek megváltozott a neve, ráadásként kapta a V.06 elnevezést. Juan ’punchy’ Gonzalez DOW stúdiójában vették fel a számokat (ahol korábban a Christian Death, Diet of Worms, Morbid Angel is sikeres és jó hangzású lemezeket vett fel). Ezzel itt sincs semmi gond, minden úgy szól, hogy az hasít, repít, üt-ütlegel és felrepeszt. Ennél a lemeznél is inkább a Napalm Death jut eszembe, mint a Morbid Angel.

Ám valahogy mégis…A „Darker days ahead” egy homályosabb album, mint elsőszülött testvérkéje. Itt is jellemző még a dühöngés, rombolás és szemfelnyitogatás, s hordoz valamit-valakiknek-valamiért jelenkorunk és jövőnk pesszimista vízióiból.

2006-ban a banda még súlyosabb, sötétebb, megkockáztatom, hogy még masszívabb is, mint azelőtt. Ám azt a kultikusságot, korszakalkotást, már többet nem érik el, meg sem közelítik.
Gyűlölöm azt, hogy a nagy és ősi bandák, melyek megszűntek már 10-15 éve, s létre hoztak nevükkel egy fogalmat, most újra összeállnak, s nem fényesítik a múltat, hanem csorbítják fényét és anno létrehozott magasztosságát (lásd. Pl. a legutóbbi Assassin lemez).
Úgy rakom be a polcomba majd ezt a CD-t a megjelenés után, mint egy jó lemez, melyet néha felrakok, de ennyi.

Jesse Pintado (Luckup, Mayesti, és volt Napalm Death tag) és Tony Norman (Morbid Angel, ex-Monstrosity, Lover of Sin, Voodoogods) gitárral, míg Pete Sando dob gyilkossal (Morbid Angel) teszi különlegessé a hangzást. A vokál terén viszonylag új arcot ismerhetünk meg Anthony Rezhawk személyében, akit a beavatottak (stílus fanok)rég ismernek a nagyérdemű Resistant Culture miatt. Az ellenszegülő kultúra egy 86 körül kezdett thrash-grind formáció, mely ma már Grind/Crust/punk/thrash féleséget játszik, bár más fertőzések is akadnak a lemezeiken.

A TERRORIZER kirobbant egy brutális vihart előre jelezve a legsötétebb napokat… mely masszívnak masszív, keménynek kemény, értelmesnek értelmes, bár inkább death metál csak simán, mint grindcore.
Az intro a holnapok világ égésére készíti fel a hallgatót, nagyjából arra, amit a lemezen kap és hallani fog. A 11-es zárótétel Ghost Train [outro] (szellemvasút/ szellemvonat) már első hallásra is a Meathook Seed-et jutatja eszembe (Obituary és Napalm Death indusztriális death metál projectje – a második lemezük már az sem… ), ez amúgy az album legfurább tétele.

A Darker days ahead-del egy brutális tornádót hozott létre. S ennek az albumnak már külön mérce kell, annyira magas életértékkel rendelkezik… jó lemez, mely könnyen death metál alapmű lehet a 2006-os évre, de soha a büdös életbe nem éri el azt, amit az első lemezük!


10/8 (mert profi, csak szükség nem volt rá)

------

01. Inevitable [intro] (1:03)
02. Darker Days Ahead (3:46)
03. Crematorium (3:54)
04. Fallout (3:48)
05. Doomed Forever (3:23)
06. Mayhem (3:57)
07. Blind Army (3:06)
08. Nightmare (3:42)
09. Legacy Of Brutality (2:25)
10. Dead Shall Rise V.06 (3:32)
11. Victim Of Greed (4:11)
12. Ghost Train [outro] (2:35)