nyelves pikkelyekkel pöttyöztem
ki az utat, sétáltunk már rajta
egy pár szárnnyal kezünkben,mert
tudtuk, így tovább tart a haldoklás is
forgattad a tollakat ujjaiddal
játékos mozdulat lett a képeken, soha
vissza nem térő alkalom- (mi)
adtán meghiúsítotná az arcra
ragasztott vigyort dörzsölő
papírrepülőket
megfáradt elterülő talpak
amik mélyzöld lábnyomokat hagynak maguk után.