Egy nagy sziget.
Körülötte egy nagy tenger.
Testem kivet
Magából. Újra szenvedek.
Már nem érzem
Testem gyötrő fájdalmait,
Mert már régen
Elhullt e test; fájdalmaim
Szülőföldje,
S ahol most épp ébredezek;
Senkiföldje,
Minden sötét, eltévedek.

E szigeten
Rajtam kívül senki nincs már,
A hidegben
Körbejártam nem egyszer már.
S amit láttam;
Kiégett, fura növények,
S ahol álltam,
Érezni lehetett, s érzem
Még itt, s most is
A szagot, mely az alattam
Itt is, ott is
Hullámzó tenger vérszaga.

Azt hiszem, itt
Biztonságot találhatnék
Jómagam is
Gyűlölt, utált életem még
E szigetre
Megmaradt töredékének,
De most vége.
Hang szólalt fel a sötétnek
Egy eldugott
Rejtekében, ahol már én
Lelkem állott
Percekkel ezelőtt; nem rég.

Ez a hang még
A belőlem maradt lélek
Apró, kemény
Szöveteit is kiégte,
Mert ez a hang
Egy ismert lényből származik,
Akinek az
Arcát már egyszer láttam is,
De most sokkal
Emésztőbb volt ez a látvány,
Ez egy fokkal
Rosszabb, mint maga a Sátán.


És most itt áll,
És egyedül csak értem jött,
Ő a Halál,
Benne lakozik az erő,
Mellyel bárkit
Elvisz egy szörnyű világba,
Ahol bármit
Is tennél, minden hiába.
Nem akarom,
Hogy én is oda kerüljek,
De hatalom
Nincs, mi tőle engem megment.

De én küzdök!
Ez az utolsó esélyem,
Ő meg üldöz,
Hát még sincs semmi esélyem?
Nagyon félek,
Itt nincs Észak, Dél és Nyugat,
Csak remélem,
Hogy megtalálom az utam,
Ahol végre
Ő soha rám nem találhat,
Már csak egy kell,
Egy erős, sötét találat.

Nekem akkor
Nem lesz lehetőségem, hogy
Egy utolsót
Válasszak, de én éppen most
Ezt cselekszem,
S a Halál és Szenvedés közt
Azt remélem,
Hogy lesz ahhoz elég erőm,
Hogy válasszak,
S én akkor bizonyosan a
Bánat mellett
Ítélem halálra magam.

A szenvedés
Gyönyörű, édesded érzés,
Az életért
Cserébe adja a Reményt.

Ez ad erőt,
S így helyt állok a csatában,
Ő NEM ERŐS,
Csak nevetek a Halálnak.

2003.12.03.