Egész testem
Minden apró rezgésében
Érzem lelkem
Teljes, vérző egészében
Szerveimnek
Reményvesztett sikoltását,
Ereimnek
Apró cseppekre hullását,
Az arcomon
A vérem kicsordulását,
A karomról
Leváló bőr morajlását.

Érzem, hogy a
Tüdőm - hallatván sírását,
Mint hatalmas
A Földet pusztító orkán,
Falakon át,
Azoknak legmélyén is túl,
Hol áll a gát,
Mely nélkül darabokra hull;
Eljut ide
Szervem rendítő sikolya,
Halott, kinek
Fájdalomtól ég sírhalma.

Így szenvedek,
De ezt már nem húzom soká,
Érzem; végem,
Mert ezt már nem bírom tovább,
Testem elhal,
Világot lát az a remény,
Amely megtart,
Mint hatalmas, erős tenyér.
De ez a kéz
Most elsorvad és aláhull,
Ez az egész
Egy könyörtelen haláltus.

S ha majd szétszakadok,
Belőlem egy dolog marad:
Feneketlen tenger,
Hol izzik a vérem.

S e tenger tükrében
Egy kép jelenik meg,
És ezen a képen
Egy rémisztő arc lesz:

A sötét Halál izzó rajzolata...

2003.12.02.