Ide-oda ugrálok,
Szaladgálok...
De neszt hallok...
Így megállok.

Ki van itt?
Szólj hozzám,
Édes barát,
Teremj itt.

Előtted állok,
Nem látod?
Nézz mélyre,
Még lejjebb...

Már hallak
És látlak!
De boldog vagyok,
Nyugodni nem tudok.

Mondd azt, hogy szeretsz!
Hogy nem remélhetsz
Mást, minthogy velem
Leszel mindörökké édesem!

Így lesz egyetlenem!
Csak most el ne veszíts...
Szorítsd erősen kezem,
Mert a világ szétszakít.

Jaj, ez a sok hang...
Egyszerre dobban
A szívem és agyam...
Fejem koppan, majd kong...

Kiürült. Hallod?!
Mi tévő legyek?
Mit reméljek?
Hol a hangod?

És megint egyedül vagyok...
Mindig magamra maradok.
Miért bántanak? Féltenek?
Ugyan! Engem nem szeretnek.

Emberek! Szóljatok!
Én is itt vagyok!
Köztetek élek,
Magammal beszélek...

S ti csak elfordultok,
Ti galádak, átkok!
Nézzetek rám!
Íme orcám...

Ez vagyok én.
Egy kis szegény,
Kin nevettek.
Elkerülnek...

Ne is törődj velük!
Tudod, hogy szeretlek!
Nekik nincs is szívük.
De én megvédelek.

Aludj végre csendben,
Drága egyetlenem.
Másik feled vigyáz rád
S ébren őrzi éjszakád.

Forgolódom,
Nincsen nyugtom.
Érzem mélyen,
Nincs kegyelem...

Azt mondják az orvosok,
Súlyos beteg vagyok.
Mi a diagnosztika?
Hát skizofrénia!

Jön egy újabb nyugtató,
Mely valódi altató...
Most aludni fogunk,
Csak mi egymagunk...
Én és a barátom,
Kivel egyek vagyunk.