A távolba nézel merengőn,
Elmélkedsz a jövőn.
Lágy szellő simítja arcod,
S átjárnak a tavaszi illatok.

Repül a galamb, a cinege,
Szárnyára kapja a levegő szele.
Szárnyal, élvezi a Nap melegét,
Az új tavasz mámorító szellemét.

Lassan emelgeti szárnyát,
Nem akadályozzák a hajlongó fák.
Érzi a szellő lágy ritmusát,
Ahogy a dallam karjaival fonja át.

Hallgatja a tavasz hangjait,
Nem számolgatja napjait.
Éli parányi kis életét,
Bár ismeri annak végkifejletét...

Élj a mának, ne gondolj a holnapra,
Tegyél föl mindent egy lapra.
Élj megfontoltan a mában,
S keresd a boldogságot a pillanatban.


2006.január 19.