Ha
kérded,
hol éltem:
Mindig itt
mindig itt
és mindig máshol
Hogy kit szerettem?
Mindig téged - mindig
téged mindig bárhol
Nem vágytam el,
nem vonzott
Igéret Földje
de kellett,
mint a só
mint a víz
kellett nekem
a Senki könnye
Lüktető, zavaros
életem hűs patak
mindig másik oldalon
mindig a másik oldalon
de félelem nélkül vártalak
Ülök a parton, menetre kész
a fahídon korhadt deszka lengedez
Semmi nem
marasztal
akármi
is lesz
indulni
vágyom
a Senkihez
Szemem lehunyom,
kezem ökölbe szorítom
Így megyek, mindig is így mentem át a hídon.