Megy velem a lift, lefelé. No, ha jobban meggondolom, nem csak a lift, és nem csak velem, lefelé. Ettől a kutyanyelv-lógató melegtől kábultan pillanatig azt hiszem, hogy Kínában vagyok, de nem. Ezek barátságos Hungarian kínaiak. Bennem nincs előítélet, csak azt nem szeretem, hogy kutyát esznek. Különben van a házban néhány kutya, azokat megehetnék, mert... No de ők Hungarian kínaiak, kutyát már nem esznek, és még nem kutyálkodnak úgy a tévében, mint...
Tulajdonképpen versíráshoz volna kedvem, mert a vers kutyának sem kell, így azt lehet írni legönzetlenebbül. Ám főszerkesztő hölgyeimék talán megneheztelnének rám, hogy túl sok a vers, így inkább a hazai időjárásról írok.
A Hungarian időjárásnak csak egyetlen baja van, az, hogy - Hungarian. Más baja nincs, de ez éppen elég. Nekünk.
A Hungarian tavaszban rendszerint azok az új szelek fújnak, melyek meglepően régiek. A szélkakasok sem újak, nem is beszélve a széltyúkokról! Az ég kiderül, de csak azért, hogy beboruljon. Van, aki a beborulástól kiborul, de legtöbben ezt már megszokták.
A tavasz előhozza a nemzedéki ellentéteket. A fiatalkorú szerint már meleg van, ezért lengébben öltözködik, de középkorú szülője szerint még nincs annyira meleg, vegye csak fel a nagykabátot! Hiába, mások a nemzedéki történelmi tapasztalatok. Nagykabát helyett fiatalkorú felveszi a nagy vitát, nagyszájúan. Szülője megbánja szülését, de most már késő.
A nyár, persze, mégiscsak nyár, kitesz magáért, de másokért is. A minimálbér-jövedelműségével szerénykedő nagyvállalkozót kiteszi a Kanári-szigetekre. A középvállalkozót kiteszi Kisújszállásra, hogy kicsit szálljon magába, de az illető nem száll, hanem elautózik szeretőjével a horvát tengerpartra. A hajléktalant kiteszi annak, hogy hőgutát kap. A Hungarian nyár fényesnapos, annál különösebb, hogy milyen ködösek a kilátások. Mármint annak, aki ki akar látni panellakása ablakából valahová máshová. Gyönyörű a Hungarian nyári időjárás, - ha az illető vastagtárcájú ánglius turista! Ánglius helyett lehet amerókai vagy japán is...
Az ősz már kissé borongósabb, hűvösebb, de addigra már az is beleőszült a gondokba, aki még nem. Eső siratja a Nemzeti Múltat. A Jelent kellene siratnia, meg a Jövőt, de ebben a kis Hungaryban senki sem azt csinálja, amit neki kellene. Megszoktuk. Szél fúj, szélkakasok kukorékolnak, széltyúkok kotkodácsolnak, marha- és disznóhústermelők ráfogják a széltojásokra, hogy azok madárinfluenzásak. Népnek nevezett népség választ, ezúttal önkormányzatot. Önkormányzat önkormányoz, jármű költségvetési árokban. Nemzedéki vita ismét kiéleződik. Fiatalkorú szerint még nincsen annyira hideg, szülője szerint nagyonis van. Fiatalkorú mégis felveszi a nagykabátot, de a sarkon el is adja, kenderfüves cigarettát vesz az árán. Engedd szabadon a kendert, az el tud kenderezni! A józan ésszel viszont vigyázni kell...
Tél. Aki él, él. Aki nem, magára vessen! Hó esik, álszent fehérség szétterül. Hó elolvad, álszentség marad. Mikor jön a jólét? Majd ha fagy, hó lesz nagy. Újra hó, meg fagy. Jólét sehol. Szamár közmondás! Jégvilág. Van, aki jég hátán is megél. Négy közgazdász kiszámítja a tévében, hogy hány millió kell hozzá. Rokonszenves szociológushölgy bizonygatja, hogy a társadalom többségének nincs annyi milliója. Ó, de eltalálta szarva közt a tőgyit! Ki gondolta volna?!
Nincs szívdobogtatóbb, mint ez a mérsékelt égövi, mégis szélsőséges Hungarian időjárás. Ez tanul, Kisvilágtól, Nagyvilágtól! Igaz, iszonyú sokba kerül az országtandíj, de utána mindig belebukik. Belevaló kis ország, csak az a baj, hogy egyre többnek kilóg a bele a ...!