Hajónk csak úgy repül,
Az álmok vizén, elszenderül
Az egész legénység,
S közel a reménység.

Álmában megoldásra lel,
És a vágy körül ölel.
Megédesíti az utat,
Feltárja a titkokat.

Egy szép mesét suttog,
Hallgatója keze
Örömében csattog,
Úgy veri a tapsot.

Lágy dallammal elbódít,
S tomboló lelkeket szelídít.
E tengeren megnyugszanak,
Társaiknak már nem ártanak.

A viharral együtt dühük
Is egészen elcsendesül.
A bárka immár vígan és gyorsan repül,
Remélve, hogy újra mesés vízre kerül.