Vadul harangoznak éjszaka.
Őrült csönd lengi körbe lelkem.
Bódító a füst, a vér szaga,
s a tűz felnyitja testem.

Hiába: vörös az Ég szava,
forró felhőjébe temetem;
és izzik a föld, a szél haja,
nehéz trombitaszó űz engem.

Feketecsillag közeledik,
szétszakítva minden fonalat,
és a pók vele együtt szakad,

és a horizont sírva fakad,
és elfolyik a Csillag alatt,
és az életet már nem veszik.

(1998-99 tájékán)