Nézem a gyermeket,ki gondtalannak látszik,
Aranyló hajával a nap sugara játszik.
Boldog,hisz nem érte bántalom,
Gyermeki szívét nem marta fájdalom.
Kicsi ő még és nevet önfeledten,
Eltűnödöm eme ártatlan gyermeki lelken.
Én is ilyen voltan,
Vidám,boldog gyermek,
de lassan az évek is teltek.
Jöttek a gondok,bajok sorra,
S a gyermeki lét eltűnt a porba.