Feltöltve: 2006-07-11 20:38:37
Megtekintve: 6039
XXI.. század depressziós költőihez
Fekete erdőben lángok között járok
Nem ért meg a világ, a bűnös én vagyok!
Mert elhagyott a nőm - vagy éppen a pasim -,
Inkvizítor tesó, utálnak szüleim.
Zaklatott versszakok, hé, be ne szólj nekem,
Nem tudod, milyen is, ha nincs már szerelem,
Sánták tán a rímek, még te sem hagysz békén,
Ha magány zavar fel s fekete rózsavér.
Bűzös szenny nyeljen el, hitetlenek hada!
Éjfekete világ, bús dalok otthona,
Hogy folyton sír a lant, s luxus már egy mosoly,
Halál, vámpír, sárkány... Tovább nem is mondom.
2006. június 24.
Nem ért meg a világ, a bűnös én vagyok!
Mert elhagyott a nőm - vagy éppen a pasim -,
Inkvizítor tesó, utálnak szüleim.
Zaklatott versszakok, hé, be ne szólj nekem,
Nem tudod, milyen is, ha nincs már szerelem,
Sánták tán a rímek, még te sem hagysz békén,
Ha magány zavar fel s fekete rózsavér.
Bűzös szenny nyeljen el, hitetlenek hada!
Éjfekete világ, bús dalok otthona,
Hogy folyton sír a lant, s luxus már egy mosoly,
Halál, vámpír, sárkány... Tovább nem is mondom.
2006. június 24.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-11 20:58:10
Nem is azért írtam, hogy sírjunk rajta. Lehet, hogy kicsinyes ezen fanyalogni, inkább csak hangulatkeltő jellegű mű, ráadásul saját magamat is tmadom vele.
üdv, Aelle.