Adj még nekünk időt, hogy megpihenhessünk,
Hogy buja gonosztól szabadítsuk szívünk!
Vágy vörös vér után sohase kísértsen,
Bár csatába megyünk, pegazus nyergében.

Hagyd meg a szemhunyást, szeretni szeretnénk,
Dicső diadallal álmodik a félénk.
Add, add hát, hogy győzzünk, megéljük álmunkat,
Hogy végleg kettőbe törjük a kardokat.

Álomhozó nyilat repíts a lelkekbe,
Olvassz minden fegyvert élet ékszerébe.
Lándzsát fog a gyenge, hogy erőssé váljon,
Hát miért nem kapja magát hazugságon?

Némuljon meg bosszú harci kürtje végre,
Lágyan zengő dallal nézzünk fel az égre.
Add, add meg, hogy miénk legyen most a béke,
Ragyogjon fel a perc, létünk fényes éke.

Adj még nekünk időt, hogy megpihenhessünk,
S magunk akaratlan gonoszak ne legyünk!
Ellenünk vétkéért hulló vért ne kérjünk,
Ha csatába megyünk, őrizd meg életünk.

2006. július 3.