Visszatalálni a legszebb...
Mikor megelevenednek újra
A szerelemillatú percek.
Eltévedt, de hazatért vándorként
Vakon belerohannom újra
A csak nekem kitárt karokba
s láncként hordani az ölelést,
Hogy szinte megfojt, magába temet,
Elültetve újra magába fáradt lelkemet...
Lopni, visszaadni, kínálni a csókot,
Látni s nem feledni a sosem üres tükröket,
Melyek némák, s mindig ugyanazt kiáltják...
ízlelni a mindig édes, halk szavakat,
Áldani minden maroknyi percet,
Mely kezeink közt szárazan lepereg
Majd gondolatban újra morzsolni őket...
Visszatalálni a legszebb...