Aszalódnak a szirmok,
Enyésznek az álmok,
S a rég leláncolt titkok,
Melyek után magadat felástad:
Íme mind itt lengenek előtted.
Élted ősze elérkezett.
Csendben, nyugodtan hagyd,
Hogy magához vonjon a fagy,
Kezeiben, szemed előtt
Porlassza lassan megmaradt időd.
Kapj legkedvesebb perceid után,
Ne hagyd őket elveszni a szélben.
Tömj lelked zugaiba néhányat belőlük.
Őrizd meg őket, s mi is megőrzünk.
Búcsúzóul dobj felénk is,
Hogy az emlékek cseppjeiben
Némán merenghessünk rajtad.