Régi, kedves Vérivóm,
Múltbéli lélekszipolyozóm!
Mostanság arcod néha rámnevet.
S újra ízlelgetem neved,
Mint furcsa, keserű hamut,
Melyben felcsillan az Elmúlt.
És mint kacagó-édeskés rétet,
Melyen friss bizalom ébred.
Ne vedd el, ne tipord el, kérlek!