Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Székács lászló
Alkotások száma: 248
Regisztrált: 2006-07-08
Belépett: 2020-05-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Versek (246)
Feltöltve: 2006-07-11 14:55:23
Megtekintve: 5874
47 éve
ma, … már 47 éve, …
már nagyon rég,
hogy nem hordhatsz szenet,
lovaid nyakát sem veregetheted,
már nem, némi kenyérért,
némi élet-kegyért,
már tróger sem lehetsz,
… minden eltemettetett,
… minden … ma…

100 forinttal a zsebedben
róttad a napokat,
róttad, mihaszna módodat,
már jogodat is feledted,
mert verte rólad keserved,
mit egyetemi módon
az osztályharc oktatott,
… minden eltemettetett,
… minden … ma…

tanulj, tanulj, …vallottad,
egyetemről a háborúba,
majd mars a helyedre,
mars… vágd a fát,
rakd a szenet, …a keservedet,
eszedbe ne jusson a tanult,
örülj, örülj, ha kenyér jut,
… minden eltemettetett,
… minden … ma…

hangod a csend lett,
arcodról a mosoly is veszett,
mint kölyöknek apám veszett,
mentél, vitt a szíved,
szíved ment a sok kosár szénnel,
le, a mélybe, ledobva,
le, két méterrel, s kereszttel,
… minden eltemettetett,
… minden … ma…47 éve



(2005.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-08-18 07:09:30
Szia jajjjmi!
Apám kissrác koromban halt meg. Mint sok gyerek, csak felnőtt koromban tudatam az emlékének elmondani, hogy szerettem, tisztelem volt életét. A fanyar, kissé dühös vallomás az életét keserítőknek szól. Kösz a véleményt :o))
üdv Laci
2007-08-17 23:25:10
Különös születésnapi vers:-) Nem ismerlek, de biztosan rád jellemző:-)
2006-07-12 20:30:28
Kedves Kósza! Kösz a szavaidat. üdv laci