ott állva a 'semmi' közepén
sípoló fülekkel -amit a nyomás
gerjeszt a dobhártyákon-
csak megfeszülnek és azt hiszik, minden valóban
sokat ér és minden egyes elejtett puha szóban van
valami megváltás,
hogy mikor visszamész, ugyanott állnak
a kijelölt körödben, és szorítják a szíved
ahogy már más előtte megírta
nekik könnyebb a sínek mögött bandukolni,
selymes a géz, bekötözték arcuk a hajcsomókkal is
és kialvatlanul mímelik az érzést
túl selymes a géz..
olyannyira,
hogy nem kapnak levegőt.