megláttuk egymást
egymás szemébe merülve,
virágokat álmodtunk,
pelyhekként szálló szirmokat,
Nap égette szín-meleget,
bőrünkbe, zsigereinkbe,
s ujjaink ismerkedtek,
felfedezve egymást, a testet,
vágyón Egybe,
lovak vágtattak velünk sebesen,
lüktetve, virágos mezőkre,
az illatokat habzsoltuk,
szemlesütve, énekelve,
arany csapolt olvadékát éreztük,
patakjában fürödtünk,
testünk Eggyé lett,
lelkeink bódultan rebbentek,
feljebb, egyre feljebb,
az arany-türkiz fátylas egekbe,
napnyugtából a horizonton át
úszva-szállva az új hajnalra,
pacsirták új énekére,
a köszöntött felkelő Napba nézve,
az életbe festve szerelmünket,
szivárvánnyá a már Egy lelkünket,
pehely szirmok táncában
őket virágokká álmodva, kergetve,
fénytestté olvadva-bújva,
mint mindig,
főnix szerelmünkbe égetve


(2003.)