Rózsák,ha rájuk nézek,
Szívemben olykor különöset érzek.
Tudom,hogy belül ezernyi sebből vérzek,
De egy pillanatra enyhülést adnak a létnek.

Rózsák,melyek illatosak és gyönyörűek,
Arcomon jele mutatkozik a derűnek.
Ha velem vannak,szívem vidám,
S nem hever az élet kínpadján.

Rózsák,a szívem virágai,
Bennük rejlenek életem álmai.
Őrzik az álmokat,a vágyat,
Melyért átkönnyezem a magányos éjszakákat.

Rózsák,melyeknek elsírom a bánatom,
Enyhítenek a fájdalmamon.
Ha meghalok,rózsáim heverjenek síromon,
Ők kísérjeken utolsó utamon.