bugyogott
arccal belebújva sütötte
szemét le, pislogás előtt
még csak annyit tett, hogy szájával tátva
maradott s átlátszóságon bámult át.
víz mögött találva semmit
megremegtette
a vállában
lévő
lébő sárkányokat s matracán csak
elpislogott egy régi melódiát -
mielőtt ágyba bújt és képeket nézegetett
egy tömeg nélkül-
ük szeretnek,
csodáltak
harangoznak is már
figyelj a szavunkra
mert mi az azontúlról jöttünk
s bugyogunk..
szirén-ázunk mögöttünk
mert mi csak a rezgő lüktetések vagyunk
a buborékok alanti
romjában